187/4. A mozgó múlt — A folyékony történelem

A falakon, a tapéta alatt hallatszó halk sziszegés hirtelen felerősödött. Nem egyszerűen mozgott, hanem lüktetett, mint egy lassú szívverés, vagy egy nagyon elégedett, rejtőzködő féreg éjszakai kalandja. Mr. Henderson, akinek a fülét már eléggé próbára tette saját találmánya, először azt hitte, a gőz nyomja össze a vén bútorok rostjait, de a jelenség túl szabályos volt.
„Hallja, Antikvárius úr?” – suttogta Mr. Henderson, miközben óvatosan közelített a falhoz. A tapéta, melyen eddig makulátlanul sorakoztak a virágminták, most mintha életre kelt volna. Az apró, pasztell színű rózsák itt-ott megnagyobbodtak, majd összementek, sőt, némelyik alig észrevehetően elmosódott, mintha egy nedves ujj húzta volna át rajtuk.
Az Antikvárius aggódva nézte a jelenséget. „Ez nem a penész, Mr. Henderson, még csak nem is a Hivatal szokásos, rafinált bosszúja. Ez… ez valami egészen más.” Kezében tartott egy vaskos, XVI. századi atlaszt, amelynek térképein eddig élesen kirajzolódtak a régi birodalmak határai. Most azonban a Brit-szigetek körvonalai gyanúsan elmosódtak, sőt, Írország mintha egy picit délebbre sodródott volna. A „Hígított múzeum” kifejezés jutott eszébe, amit Mr. Henderson egyszer tréfásan emlegetett a hőszigetelés hiányára utalva. De ez nem hígítás volt, hanem inkább… átrendeződés.
A tintatartóból csöpögő sötét folyadék tovább gyűlt, felülete apró hullámokat vetett, melyek a szoba levegőjében is érezhetővé váltak. Mintha a levegő is folyósabbá vált volna, és a hangok is tompábbá, távolibbá. A Termikus Különítmény gőzgenerátorának zúgása, ami eddig folyamatosan a háttérben volt, most hol felerősödött, hol elhalkult, mintha a hanghullámok is eltévedtek volna a sűrű párában.
Mr. Henderson, elfeledkezve a tintatartó lehetséges veszélyeiről, ismét megkísérelte megérinteni a falat. „Lehet, hogy csak a nedvesség hatására oldódik a festék, Antikvárius úr. Ez a papír nem készült ilyen páradús környezetre.” Ezzel az ujjával végighúzta a falon. A tapéta mintája szinte azonnal elkenődött az érintése nyomán, és egy rég elfeledett, halvány tintafolt bukkant elő alóla, egy régi, furcsa szimbólum foszlánya. A szimbólum, amiről az Antikvárius esküdni mert volna, hogy nem volt ott öt perce.