187/2. A gőzös számla — A fülledt könyvek könyvelése

Az operátor, egy néma titán a termikus védőruházatában, gyorsan rácsatlakoztatta a csövet az óriási tartály egy rejtett portjára. Mély, gurgulázó dörej rezdült fel az egységből, amitől az antikvárium ősi padlódeszkái felnyögtek. A fémes kígyó, most már szilárdan a bejáratnál gyökerezve, alig észrevehetően felfúvódott, tagolt teste egy láthatatlan erő ellen feszült, készen arra, hogy fojtogató ölelésbe vonja a tiszteletreméltó intézményt.
Mr. Henderson hunyorított. „Ez… ez nem egy radiátor,” súgta, hangjában még ott vibrált a trombita halvány visszhangja. Az Antikvárius csupán megvonta a vállát, arcán a helyzet abszurditása feletti megadás mosolya ült. „A Hivatal nem a finom megoldásairól híres, Mr. Henderson. A »kiegyenlítés« azt jelenti, hogy ami hiányzik, azt erőszakkal betömködik, függetlenül attól, mi van a lyuk másik oldalán.”
És betömködték. Egy szisszenő, süvítő hang kíséretében, mintha egy gőzkazán szellőzőnyílását nyitották volna meg, vastag, opálos gőz áramlott be az antikváriumba. Nem meleg levegő volt ez, hanem koncentrált, fojtogató pára, amely azonnal megtámadta a száraz, régi könyvek gerincét, a pergamenek széleit, és a bútorok politúrozott felületét. A levegő azonnal telítődött a nedvességgel, a hőmérséklet pedig egy furcsa, fülledt, trópusi klímává változott. A könyvespolcokról halk, ijesztő sercegés hallatszott, ahogy a papír mohón magába szívta a nedvességet.
Az Antikvárius elhűlve figyelte, ahogy egy ritka, XVII. századi térkép széle felpöndörödik, a tinta homályosan elmosódik. Mr. Henderson, még mindig a trombitájára gondolva, megpróbált köhögni, de a forró, sűrű levegő szinte beleragadt a tüdejébe. A „fagyos számla” valóban kifizetésre került, de nem a megszokott banki átutalással, hanem egy gőzzel teli, fojtogató öleléssel. Ez már nem csupán hőmérséklet-emelés volt; ez egy termikus átalakítás, amely a bolt minden szegletét érintette.
A padlóra, a könyvek közé apró, de egyre gyűlő víztócsák kezdtek formálódni, mintha az antikvárium maga is izzadna az intenzív hőségtől. A Hivatal megoldása olyan volt, mint egy elefánt a porcelánboltban, csak épp ez az elefánt forró gőzt fújt, és a porcelánok is izzadtak, deformálódtak, lassacskán feloldódtak a párában.
A távoli polcok között, egy poros, ezüstözött tintatartóban, halk, de ritmikus cseppentés hallatszott.