185/8. A visszapörgetett számláló — A számszerűsített múlt

A rézfoglalatban keringő apró fogaskerekek hirtelen éles csikordulással álltak meg egy ötjegyű, kékre színezett számon. Ebben a pillanatban a pulton fekvő leltárkönyv elhalványult lapjai visszanyerték eredeti textúrájukat, ám a tintás írások helyén most apró, zúzmarás vonalak rajzoltak ki egy teljesen ismeretlen elszámolást.
– Úgy tűnik, a hőtani rendszer megtalálta a legutóbbi lezáratlan tételt – jegyezte meg az antikvárius, és egy sárgaréz csipipesszel óvatosan kinyúlt a miniatűr számláló felé. – Emlékszik még arra a csipkés szélű térképre, amit tavaly télen próbált elcserélni egy gőzölgő szelencére?
Mr. Henderson megrázta a fejét, de a torkára fagyott a szó, amikor a teáscsészéjéből kiáramló hideg hirtelen abbamaradt. A sötét teafolyadék felszíne keményre fagyott, mint egy tükörsima, fekete üveglap, és a közepéből lassan kiemelkedett egy régi, rezedazöld illetékbélyeg.
– A visszamenőleges auditok kétségkívül roppant igazságosak – folytatta az antikvárius, miközben a csipipesszel finoman kiemelte a bélyeget a fagyott teából. – Mindig pontosan attól vonják le a hiányzó hőt, aki a tartozást eredetileg felhalmozta.
A bolt sarkában álló öntöttvas kályha ajtaján lévő apró micaüveg ablak hirtelen pattant egyet, s a sötét, fagyos mélyén felvillant egy halvány, kékes lángszem.