185/7. A visszamenőleges audit — A törölt könyvelés

Az antikvárius higgadtan levette a szemüvegét, és a zsebkendőjével megtisztította, bár a mozdulat visszájára sült el: a lencsékre a tiszta textíliáról leheletfinom porréteg tapadt vissza. A falióra egyenletes, fordított ketyegése fura, gépies ritmust adott a bolt csendjének.
– A visszamenőleges auditok sajátossága – jegyezte meg az antikvárius szárazon –, hogy nem a jelent korrigálják, hanem a múltat teszik érvénytelenné.
Mr. Henderson gyanakodva nézett a teáscsészéjére, amelyből a páragomolyagok nem felfelé szálltak, hanem fegyelmezett spirálban hullottak vissza a sötét folyadék felszínére. A pulton fekvő vastag leltárkönyv lapjai maguktól reagáltak a hirtelen időeltolódásra: a papír szélén finom sercegéssel halványulni kezdtek a korábbi bejegyzések, mintha egy láthatatlan radír szisztematikusan törölné el az elmúlt hét hőtani tranzakcióit.
– Ha a könyvelés visszalép, akkor a számla is törlődik? – kérdezte Henderson, miközben óvatosan távolabb húzta a kezét a pulttól.
– Nem törlődik, csupán átcsoportosul – igazította ki az antikvárius. – A hiány nem tűnik el, csak keres magának egy korábbi, még lezáratlan tételt.
A borítékból kibontott pergamenlap közepén e pillanatban egy apró, rejtett rekesz pattant ki. A rézfoglalatból nem újabb hivatalos irat emelkedett ki, hanem egy finomra csiszolt, miniatűr rézszámláló, amelynek apró fogaskerekei lázas sebességgel pörögtek hátrafelé.