185/6. A kézbesített kötelezettség — A ketyegő táska

A küldönc merevvé fagyott kabátja minden lépésnél úgy zörögött, mint a száraz puszpángágak a téli szélben. Észre sem vette, hogy az ujjbegyei enyhén kéklettek; elégedetten megveregette a zsebét, amelyben a fagyos érme pihent, majd egy kurtán elhadart jókívánság kíséretében kilépett a nyári napsütésbe.
A nyitott ajtón át Mr. Henderson és az antikvárius tisztán látták, ahogy a fiú csizmája nyomán az izzó aszfalton azonnal fehér zúzmarakörök bontakoztak ki. Egy közeli gyümölcsárus értetlenül meredt a hirtelen megdermedő barackos rekeszekre, de a küldönc mit sem törődve a csodálkozó tekintetekkel, eltűnt a sarkon. A táskájából kiszűrődő ketyegés ritmusa lassan összemérhetővé vált a szomszédos toronyóra kongásával.
– Úgy tűnik, a hőtani kötelezettség átkerült a postai hálózat hatáskörébe – jegyezte meg Mr. Henderson, miközben óvatosan megérintette a pulton maradt vastag, borostyánszínű borítékot.
A papír szokatlanul nehéz volt, és nem tartalmazott címzettet, csupán egy dombornyomott pecsétet. Az antikvárius egy sárgaréz levélbontóval óvatosan felmetszette a hajtást. A borítékból nem válaszlevél pattant ki, hanem egy vékony, hajtogatott pergamen lap, amelynek tetején apró gót betűkkel a következő állt: Kamatmentesítő előleg átvéve. A helyszíni audit megkezdődött.
A bolt csendjében a falióra ingája hirtelen megállt, majd kimérten hátrafelé kezdett járni.