185/4. A koromsötét pecsét — A kiszámlázott késedelmi kamat

A pult lapjára dermedt sötét pecsétnyom szélén apró, kristályos betűk sora derengett fel. A kalapos látogató egyáltalán nem lepődött meg; közelebb lépett, és elegáns ujjhegyével végigsimított a füstös felületen.
– Semmi ok az aggodalomra – jegyezte meg halkan, szinte atyai megértéssel. – Ez csupán a bürokratikus késedelem szokásos felára. A rendszer ugyan jóváírta a korábbi hiányérzetet, de a stornózás pillanatáig eltelt percekre késedelmi kamatot számolt fel. Hőtani kamatot, természetesen.
Az antikvárius óvatosan visszahúzta a kezét, míg Mr. Henderson a háttérben gyanakodva lépett közelebb. Az automata rézfogaskerekei újabb ritmikus, fémes recsegésbe kezdtek. A fekete pecsét közepe hirtelen átforrósodott, s a fagyos rétegből egy apró, koromtól sötét rézérme emelkedett ki – de oly fagyos volt, hogy a pult feletti levegő párája azonnal zúzmarakristályokként hullott rá.
– Ez nem büntetés, hanem a számla lezárási illetéke – magyarázta a látogató, s csipeszszerű ujjaival felemelte a dermedt érmét. – Ha ezt a kamatot átruházzuk egy kívülállóra, az egyenleg örökre nullára áll.
Ebben a pillanatban a bolt hátsó ajtajának sárgaréz kilincse lassan, csikordulva elfordult.