185/3. A könyvelt hiányérzet — A stornózott kamat

A dőlő bronz esernyőtartó tompa csattanással ért földet a kőpadlón, de a kalapos férfi még csak rá sem nézett. Egyetlen pazar mozdulattal a megnyílt automata réztálcájára ejtette a jéggé fagyott gőzbuborékot. A pult mélyén lapuló sárgaréz számláló éles kattanással visszaugrott két egységet, s a bolt sarkaiban derengő zúzmara egy pillanatra elvékonyodott.
– Látja? – fordult az antikváriushoz a látogató, miközben száraz, színtelen hangon kuncogott. – Az önök rendszere nem a tényleges hőmérsékletet méri, hanem az elmaradt tranzakciók miatti elégedetlenséget. Mr. Henderson korábbi elszámolása csupán egy egyszerű tévedés volt: a gép meleg teát várt a nyugtához, de csak egy hűvös leltárkönyvet kapott. A felhalmozott fagy nem büntetés, hanem visszatartott zálog.
Az antikvárius szeme felcsillant; az óvatos remény melegsége járta át. Ha a csészében hozott hőtani hiány valóban stornózza a korábbi tartozást, az antikvárium megmenekülhet a teljes lefagyástól. Már éppen kinyújtotta volna a kezét a tálca felé, hogy érvényesítse a korrigált egyenleget, amikor az automata legalsó rekeszéből egy finom, koromsötét füstcsík szállt fel, és a pult lapján egy fagyott pecsétnyom rajzolódott ki.