185/2. A hitelesített hőtartalék — A fagyott buborék

Az antikvárius ujjai meglendültek a falióra gombjai felett, miközben tekintetével felváltva pásztázta a gőzölgő csészét és a kalapos úr kifürkészhetetlen, nyájas mosolyát. A bolt hőmérséklete egyetlen másodperc alatt három tizedfokot esett, amint az automata rejtett fogaskerekei baljósan megreccsentek a pult alatt.
– Attól tartok, uram, a megfontolatlan döntések hőtani mutatója nem eladó – válaszolta szaggatottan az antikvárius, miközben óvatosan próbált egy fatálcát tolni a bögre alá, mielőtt a rendszer újabb jégbélyeggel büntetné a nemkívánatos meleget. – Az a műszer a ház saját leltárának szerves része. És jelenleg épp... auditálás alatt áll.
A vásárló finoman elhúzta a kesztyűs kezét a csészétől, de egy lépést sem hátrált. Mutatóujjával a gőzre mutatott, amely furcsa, szabályos spirálokban emelkedett a mennyezet felé, majd váratlanul szilárd, zúzmarás mintázattá fagyott a levegőben.
– Ó, nem megvenni szeretném – kuncogott halkan a látogató, és egy csillogó sárgaréz csipeszt húzott elő a kabátja zsebéből. – Csupán hitelesíteni jöttem. Ugyanis a bögrémben lévő folyadék nem tea. Az a hőtani hiány, amit önök fél órája tévesen könyveltek el.
Az antikvárius dermedten nézte, ahogy a férfi a csipesszel kiemel egy apró, jéggé dermedt buborékot a felszálló gőzből. A pult alatti automata ekkor éles harangszóval jelezte egy újabb rekesz kinyílását, miközben a sarokban álló öreg bronz esernyőtartó lassan dőlni kezdett.