183/3. A rejtélyes utasítás — A hőtani félreértés

Mr. Henderson torka, addig szinte sosem látott szárazságtól kaparva, alig engedte le a nyálat. A „végleges rögzítés” kifejezés, a „hőforrás” megjelölés és az a bizonyos „bevonás” szó a városi fűtési hálózatba valahogy nem stimmelt a rutinvizsgálatok protokolljába. Vagy legalábbis nem abba a protokollba, amit ő ismert. Talán valami új, kísérleti programról volt szó? Egy energiatakarékossági projektről, amiről elfelejtettek tájékoztatni a hőközpont ellenőreit? Az „egyedi hőforrás” megnevezés pedig különösen hízelgőnek tűnt, még ha a kontextus enyhén rémisztőre is sikeredett.
A boríték súlyosabbnak tűnt a kelleténél, mintha a benne lévő papír nem is papírból, hanem valami sűrűbb, jéggel átitatott anyagból készült volna. Kezében érezte a hideget, ami lassan, de könyörtelenül kúszott fel az ujjain. Az antikvárium felé fordult. A homályos portál, tele poros könyvekkel és régiségekkel, most valami titokzatos hőközpont bejáratának tűnt, ahonnan talán magyarázatot kaphat. Nem, ez biztosan valami félreértés. Nincs az a hőtani szabályozás, ami *embereket* vonna be. Esetleg valamilyen metafora? Egy új, túlbuzgó hivatalnok műve, aki épp most szerzett be egy gótikus betűkészletet?
Az ő feladata volt az anomáliák felderítése, és ez a boríték maga volt a hőtani rendellenesség nagykönyve. Egy pillanatra reménykedett, hogy az antikvárius, egy elfeledett szabálygyűjtemény lapjai közt tallózva, felvilágosítást nyújthat. Egy „félreértés” feloldásának reménye csillant fel benne, mint egy távoli, jégbe fagyott csillag, melynek fénye éppen csak áttör a fagyos ködön.
Még egyszer szorosan markolta a halványkék borítékot, melyből mintha most is egy hűs lehelet áradt volna. Indulás előtt egy gyors pillantást vetett a szoborra, mintha attól várna megerősítést, hogy a világ még mindig a megszokott tengelye körül forog. De a bronzalak szótlanul állt, tekintete a messzeségbe veszett, és Mr. Hendersonnak úgy tűnt, mintha a szobor árnyéka is egy kicsit hosszabbra nyúlt volna, megnyúlni készülve, hogy elnyeljen mindent. Egy apró, fémes csengés hallatszott a csatorna felől, mintha valaki egy réz kulcsot dobott volna el a mélyben.