182/8. A sárgaréz kulcs — A lassan záródó páncél

Mr. Henderson, akinek bal alkarja immár egy kifényesedett, hideg fémpáncélként meredt elő, merev tekintettel bámult a csatornarács felé. Az addig csak a hideg és a bizarr hőcsere ellen küzdő agya egy újabb, érthetetlen jelenséggel szembesült. Egy kulcs. Ragyogott, mint egy elfeledett karácsonyfadísz a sötét, bűzös mélységből. Talán ez volt a hőcserélő rendszer mesterkulcsa? Vagy az antikvárium kijárati ajtójának nyitja? Kétségbeesett elméje azonnal a legoptimistább, legképtelenebb magyarázatokhoz kapkodott.
Megpróbált lehajolni érte, de a megszilárdult szirup páncélja súlyosan húzta a karját, mintha egy szobor darabja lenne, nem pedig egy élő ember végtagja. A mozdulat darabosra sikerült, térdei tiltakozóan ropogtak, és csak a gesztenyésbódé támasztékába kapaszkodva tudta megakadályozni, hogy arccal előre zuhanjon a dermesztő macskakőre. A kulcs továbbra is ott ragyogott, csábítóan, mégis elérhetetlenül, mint egy trófea a fagyott halál játékában.
Mialatt Henderson a földhöz szegezve, a merevség és a kulcs dilemmája között őrlődött, a fekete szirup, kihasználva a tétlenség pillanatát, tovább terjeszkedett. Finom, viszkózus hálózata kúszott feljebb a karján, átlépve a könyökét, és lassan, de kérlelhetetlenül kezdte befedni a vállát is. A fémfényű, kemény réteg ekkorra már kellemetlenül szorította a bőrét, mintha egy méretre szabott, de rosszul kivitelezett ruha lenne, mely elvágja a vérkeringést. Már nem is annyira a hideg ellen védte, sokkal inkább a külvilágtól szigetelte el, saját testének maradványait is foglyul ejtve.
A ragyogó sárgaréz kulcs, mintha megérezte volna a helyzet súlyosbodását, hirtelen egy újabb, halk kattanással még élénkebben kezdett pislákolni. Nem tűnt olyan barátságosnak már, inkább egy figyelemfelhívásnak, egy gúnyos felkérésnek arra, hogy valaki, vagy valami, jöjjön és vegye fel. De Henderson mozgásképtelenné vált, a szirup fojtó ölelésében, ami már a nyaka felé kúszott, lassan, de biztosan. A csatornarács mögül eközben valami mély, tompa zúgás hallatszott, mintha egy hatalmas óraszerkezet indulna be, vagy egy föld alatti csőrendszer pumpálná tovább a fagyos bürokráciát. A kulcs fénye egy pillanatra felerősödött, majd szürkés, ködszerű lepedék borította be, teljesen elrejtve a tekintet elől.