182/3. A kék láng kondenzálása — A termikus számla-prés

A kék láng halkan zúgott, apró, éles hangokat hallatva, mintha valami precíziós műszer működne a kályha belsejében. Nem meleget árasztott, hanem egyfajta hűvös, fémes aurát, ami még inkább elmélyítette Henderson dermedtségét. Reflexből húzta volna el kezét a ráfagyott kilincsről, de a sárgaréz makacsul tartotta. Mintha a kilincs maga is a hőtani rendszer részévé vált volna, egyfajta hővezető kapocssá, amin keresztül Henderson utolsó melegségmorzsái szöktek el.
Érezte, ahogy testéből egy láthatatlan, hideg pumpa szívja ki az energiát, és ahogy az Antikvárius szavai szerint, ez mind a kalapos úr teájába áramlik. Az Antikvárius felpillantott a főkönyvből, ujjával megpöccintette az egyik befagyott lap szélét.
– Ne aggódjon, Mr. Henderson – szólalt meg a szokásos száraz hangján. – A rendszer optimalizálja a hozamot. A láng csupán a beérkező adósság kondenzálását segíti elő. Gondoljon rá úgy, mint egy finomított számla-présre.
Henderson ajkai elvékonyodtak. Számla-prés. A kabátzsebében a fagyott nyugta súlya egyre nyomasztóbbá vált, mintha most már nem csak jég, hanem tömörített hideg lenne. Megpróbálta megmozdítani lábát, de a jeges érzés a combján egészen a csontjáig hatolt. Az ajtókeret, amelyhez eddig a kilincs rögzítette, mintha ő maga is egyre hidegebbé vált volna, egyre inkább a hálózathoz kapcsolta.
A kalapos úr közben elégedetten szürcsölte a teáját, és a gőz, ami a bögréjéből szállt fel, most már szinte kéken vibrált a fénnyel. Az Antikvárius bólintott felé, jelezve, hogy az átutalás sikeresen befejeződött. Henderson érezte, ahogy testében egy utolsó, langyos áramlat is távozik. A fekete vaskályha ajtaja halkan becsukódott, de a kék láng halvány pislákolása még áttűnt a rostély résein. Odakint, az utcán hirtelen egy messzi, mély dörrenés hallatszott, mintha egy befagyott cső fakadt volna szét valahol a távolban.