180/9. A felszívott meleg — A termodinamikai egyenleg

A pult mélyéről ekkor egy újabb, hajszálvékony rés nyílt. Ebből egy apró, ezüstözött, ízületes kar nyúlt elő lassan, végén egy csillogó, prizmaszerű lencse villant. Az Antikvárius egy pillanatra elkapta a tekintetét, mintha attól tartana, hogy az eszköz bármelyik percben tüzet fog nyitni. A lencse egyenesen Mr. Henderson teásbögréjére fókuszált. Egy halk, sziszegő hang kíséretében a bögre hirtelen elkezdett gőzölögni, de nem kifelé, hanem befelé, mintha a hőmérsékletet nem elvezetnék, hanem egyszerűen felszippantanák a folyadékból, egy láthatatlan, termikus spirálon keresztül. A tea, amely eddig legalább langyos volt, most jeges opálként fagyott meg a csésze alján, miközben a prizma belsejében apró, kék fények táncoltak. A folyamat alig tartott néhány másodpercig. A kar visszahúzódott, a rés becsukódott, és a bögre ott állt a pulton, egyetlen, tömör jégkockával a belsejében. Mr. Henderson az üres jegyzőkönyvre és a jégtömbre meredt. Az antikvárium hőtani rendszere, úgy tűnt, precízen elszámolt. Az Antikvárius, aki eddig reménykedett, most elővett a pult alól egy vastag, filccel bélelt kesztyűt, és némán maga elé nézett. Valahol, a bolt mélyén, egy halk, számláló kattant.