180/8. A jegyzőkönyv kiállítása — A hőtani elszámolás

A pult mélyéről érkező ritmikus kattogás egyre gyorsult, majd egy mélyebb, rezonáló dübörgéssé vált, mintha valami masszív szerkezet indulna be, mélyen a deszkák alatt. Mr. Henderson lassan engedte vissza a csészét a pultra, tekintete a talapzatot fürkészte, mintha azonnal megértené a zaj eredetét. Az Antikvárius sápadtan, némán meredt maga elé, mint aki már rég feladta a reményt, hogy logikát találjon a dolgokban.
Ekkor a pult elülső, addig teljesen sima felületén, közvetlenül Henderson szeme előtt, egy hajszálvékony rés nyílt, melyből fagyos pára szivárgott. Nem volt nagyobb egy postai résnyílásnál, mégis hideg áramlatot fújt ki, mely azonnal újabb jégkristályokat rajzolt a főkönyv lapjaira. Kisvártatva egy vékony, fagyos papírszalag kezdett előkúszni a nyíláson, ünnepélyes lassúsággal, mintha épp egy végrendeletet tárna fel a gép.
A papír, amely valójában finom, áttetsző pergamenre hasonlított, jégkérgével együtt is olvasható volt. Kék tintával, apró, gépies betűkkel, a következő szöveg állt rajta: „Hőmérséklet-manipulációs jegyzőkönyv. Hivatkozási szám: 180/7. Cselekmény: A hűtőrendszer kijátszásának kísérlete langyos folyadékkal. Eredmény: +1.05 Kkal bevitel, melyet egy jégbe fagyott illetékbélyeg és a jelen jegyzőkönyv előállítási költsége kompenzál. Esedékes díj: 2.75 Hő-Kreditegység. Megjegyzés: A Hő-Kreditegységek beszedése automatikusan történik, a rendszer hatékonyságának fenntartása érdekében.”
Mr. Henderson felvonta a szemöldökét, és a kezébe vette a hideg szalagot. A pult mélyéről ekkor egy halk, kattanó hang kíséretében egy újabb rés nyílt.