180/5. A berántott retesz — A minősített rögzítés

Mr. Henderson karjaiban az izmok pattanásig feszültek. A padló alatti láthatatlan szerkezet olyan nyers erővel húzta a faggyús láncot lefelé, hogy a férfi talpa lassan csúszni kezdett a viaszolt tölgyfaparquet-n. Minden egyes centiméterért meg kellett küzdenie, miközben a láncszemekből hideg, áporodott gépzsír szag áradt.
– Ne engedje el! – sziszegte az antikvárius, aki fél kézzel a hátsó szoba ajtófélfájába, a másikkal egy vaskos leltárkönyvbe kapaszkodott. – Ha a feszültség megszűnik, a rendszer szerkezeti hűtési mulasztást regisztrál, és automatikusan leereszti a vésztartályt!
Henderson kétségbeesetten nézett körül. A pult tövében, alig félméternyire tőle egy vastag, sárgarézből öntött rögzítőcsap állt ki a padlóból, amelyet láthatóan még a múlt században csavaroztak le. Utolsó erejét megfeszítve a csap köré tekerte a lánc szabadon maradt végét, s a karabinert száraz, fémes kattanással rákattintotta a kiálló peremre.
A húzás pillanatok alatt megszűnt. A padló alatti morajlás elült, de a megkönnyebbülés ezúttal is csupán három másodpercig tartott. A pult rézfedelén lévő nyílásból nem papírcsík, hanem egy súlyos, jéghideg bronzbiléta csapódott ki, a következő gravírozott felirattal: „RÖGZÍTETT CSATLAKOZÁS – LELTÁRI KIEGYENLÍTÉS ALATT”.
Az automata belsejéből halk, ütemes fogaskerék-kattogás indult meg, és a kiálló csap – a rárögzített lánccal együtt – lassan elkezdett visszasüllyedni a padlódeszkák közé, magával húzva a pult alsó peremét is.
– Ez nem szerkezeti horgony volt – suttogta az antikvárius elfehéredett ajkakkal. – Ön most éppen a teljes leltári nyilvántartást csatolta a hőtani körhöz.
A pult mélyén ekkor finom, tompa bronzcsengő kondult meg.