180/4. A faggyús lánc — A bejegyzett horgonyzás

A lánc szemei egyesével, fémes csikordulással emelkedtek ki a sötét nyílásból, mint valami mélytengeri szörnyeteg mechanikus csápja. Mr. Henderson kétségbeesetten hátrált egy lépést, de a padlóra tekeredő, faggyús szemek nem terjedtek szét: a lánc vége feszülve lendült ki, és egyenesen a dőlő bronzállvány alsó keresztlécére horgasodott.
– Fogja meg! – sziszegte a hátsó szobából az antikvárius, miközben görcsösen kapaszkodott az ajtófélfába. – Ha a lánc megereszkedik, a rendszer meg nem engedett kilengésként könyveli el a mozgást, és lezárja a védőszelepet!
Henderson nem tehetett mást, megragadta a hideg, ragacsos láncszemeket, és teljes erejéből megrántotta azokat. A nehéz bronzállvány száraz nyikorgással visszabillent az eredeti, függőleges helyzetébe. A légáramlás süvítése egyetlen rövid pillanatra elcsendesedett, s a pultba épített automata regiszterében halk kattanás jelezte a mechanikai helyreállítást.
A megkönnyebbülés azonban puszta illúzió volt. A sárgaréz fedél melletti apró réstől azonnal előbukkant egy újabb, frissen tintázott papírcsík. Az automata a lánc kézi megfeszítését „üzemszerű mechanikai horgonyzásnak” minősítette, és Mr. Hendersont hivatalosan is kinevezte a szellőzőhálózat manuális feszültségfelelősévé.
A padló alatt mély, nehéz morajlás Támadt, s a lánc feszessége hirtelen megduplázódott, mintha a ház alapzata alól valami lassan, megállíthatatlanul húzni kezdte volna lefelé.