179/5. A gördülő névtábla — A kalibrált szállítmány

Mr. Henderson gyanakodva hajolt a csille fölé. A sárgaréz névtábla felülete olyan forró volt, hogy a rátelepülő porszemcsék apró, sárgás szikrákkal égtek el rajta.
– Ez az ön személyes hőtani főkönyve – magyarázta az antikvárius, miközben gombostűvel megigazította saját hajtókáját. – A gép megköveteli a tulajdonjog fizikai hitelesítését. Amennyiben nem helyez el rajta egy közvetlen testhőt hordozó tárgyat, a rendszer ismeretlen eredetű hulladékhőnek minősíti az ön jelenlétét, és megkezdi a terem automatikus kiszellőztetését.
A falakon futó csövekben baljóslatú, sziszegő hang hallatszott, s a mennyezetről jeges huzat csapott le. Henderson gyorsan átgondolta a lehetőségeit. Nem kívánt azonnal jégcsappá dermedni, így bosszúsan lefedte a tálcát a zsebéből kihúzott, még meleg gyapjúkesztyűjével.
A csille szinte azonnal életre kelt. A fémkarok villámgyorsan összecsukták a sárgaréz lapot, maga alá temetve a kesztyűt, majd egy éles csengőszó kíséretében a kocsi megindult visszafelé a sötét járatban.
– Kiváló – bólintott elégedetten az antikvárius. – A hőegyenleg bejegyezve. A kesztyűje mostantól a központi kazán negyedik fokozatát fűti.
A vasajtó mögül ekkor nehéz, fémes csattanás visszhangzott, s a sínpálya melletti falon apró, megvilágított ablakocska nyílt ki, amelyben egy szerszámkészlet rajza bukkant fel.