179/3. A süllyedő aljzat — A kiterjesztett hatásfok

Henderson a süllyedő kőlapon állva azonnal felmérte a geometriai hiányosságot. A jéghideg vasgomb pontosan egy hüvelykkel esett kívül az elért határon, ám a frissen kapott sárgaréz iktatókártya kemény sarokéle éppen elegendő pótlásnak bizonyult. A férfi céltudatosan a gomb szélének feszítette a fémlemezt, s egyetlen határozott mozdulattal belökte azt a fal mélyedésébe.
A szerkezet fémes csattanással válaszolt. A süllyedés nem torpant meg, ám a mozgás szöge megváltozott: a függőleges zuhanás egyenletes, negyvenöt fokos lejtésű siklásba ment át. Az akna alján a platform lassulva megállt egy szűk, rézregiszterekkel és számozott hűtőbordákkal teli, meleg páralecsapódástól nedves alagútban.
Az antikvárius a járat közepén állt, kezében egy faggyúval kent mérőléccel. Úgy méricskélte a falak mentén futó csöveket, mint egy szigorú építésvezető.
– Pompás korrekció, Mr. Henderson – mondta háttal állva, halkan. – Az átsorolt egyenleg így már nem a szellőzőt fűti, hanem a pincei osztóművet. Az ön folyamatos üzemmódja pontosan három szomszédos lakórész alapfűtését hivatott fedezni.
Henderson kilépett a kőlapról. A sziklafalból kiálló rézcsőből ekkor száraz, szaggatott kopogás hallatszott, mintha valaki egy láthatatlan írógépet billentyűzött volna odabent.