179/2. A kondenzációs cső — Az átirányított egyenleg

Henderson megrázta a fejét, majd a réztölcsér felé emelte a csészét, mint aki koccintani készül a láthatatlan házigazdával. Ha a Hőtani Hivatal elvei szerint működik a rendszer, gondolta, akkor a hőtani egyenleg felborítása az egyetlen módja a bürokratikus zárlat feloldásának.
– Ha a csésze tartalma az én hőfeleslegem – mormolta Henderson –, akkor a lecsapolása azonnali rendszerhibát generál.
Lassan az akna szélén futó, zúzmarás kondenzációs csőhöz lépett, és határozott mozdulattal belezúdította a fahéjas folyadékot. A hideg fém azonnal sziszegni kezdett, és sűrű, fehér gőzoszlop csapott fel a szellőzőnyílásból. A falban lévő rézmutató kísérteties csikorgással lendült át a „Készenlét” mezőből az „Engedményezett elszámolás” sávba.
A magasból fémes csördülés hallatszott, majd a falon lévő apró retesz kioldott, és a csúszdán egy vékony sárgaréz rétegű iktatókártya pottyant Henderson ölébe.
A férfi megkönnyebbülten sóhajtott fel: a Nyugtázási Szabályzat értelmében az ilyen kártyák a vizsgálat lezárását és az ellenőr azonnali kibocsátását jelentették. Ám ahogy ujjával végigsimította a dombornyomott betűket, rá kellett döbbennie, hogy a felirat nem az ő távozását engedélyezte, hanem a fizikai testének bejegyzett hőtani hatásfokát emelte „folyamatos üzemmódra”.
A lába alatt a kőlap csöndesen süllyedni kezdett, miközben a falból egy apró, jéghideg vasgomb fordult ki, pont egy hüvelyknyire az elérhető távolságtól.