179/1. A melegedményi csésze — A leírt jelenlét

Mr. Henderson csontjai szerencsére épek maradtak, hála az akna alján felhalmozott, szortírozatlan hivatali körlevelek rugalmas halmának. Csupán a keménykalapja szorult be két lassan forgó sárgaréz fogaskerék közé, amelyek halk kattogással paszírozták laposra a nemezkarimát.
A sima kőlapon álló porcelán csészéből finom fahéjillat gőzölgött. Henderson óvatosan megérintette a fülét: a folyadék hőmérséklete mértani pontossággal egyezett az ő saját, harminchét fokos testhőmérsékletével. Egyetlen fokkal sem volt melegebb vagy hidegebb.
– Remélem, a keverék elnyeri a tetszését – szólalt meg az antikvárius száraz, rezes hangja egy közvetlenül a feje fölött futó réztölcsérből. – A Hőtani Hivatal negyedik cikkelye értelmében a leírt, nem regisztrált fizikai tömegek hőfeleslege haladéktalanul átirányítandó a teázórendszerbe.
Henderson felhorkant, de a hangja tompán elnyelődött a falakból áradó fülledt melegben.
– De hát én hivatalos ellenőrzést végzek! – kiáltotta a tölcsérbe, miközben felállt, és leporolta a kabátját.
– Csak végeztél, kedves Henderson – korrigálta a hang a magasból. – Az Ön árnyéka odafönt épp most vette át a napidíjat, és mintaszerűen iktatja a következő negyedévi hőtani egyenleget. Ön pedig jelenleg a ház elsődleges hőtároló egysége.
Egy apró rézretesz kattant a falban, és egy sárgaréz mutató lassan kilendült a „Készenlét” jelzés felé.