178/9. A hátsó helyiség — A kivezetett jelenlét

Henderson átlépte a tölgyfa ajtó küszöbét. A hátsó helyiségben nem voltak kötetek, sem polcok. Csupán egyetlen nyírfából készült íróasztal állt a szoba közepén, rajta egyetlen nyitott főkönyvvel. A levegő itt meglepően meleg volt, már-már fülledt, teljesen mentes minden hőtani ingadozástól.
– Hol vannak a leltárkönyvek? – fordult vissza Henderson, de a nehéz ajtó abban a pillanatban elnehezülve kattant be mögötte. A zárban halkan elfordult a kulcs.
Az ellenőr meglepetten a falhoz lépett, ám a padlóra pillantva észrevette, hogy a lába alatt nem terül el semmi. Az árnyéka hiányzott. Ekkor halk kaparászás hallatszott az íróasztal felől. Henderson közelebb lépett: a székben az ő saját árnyéka ült. A sötét, kétdimenziós alak magabiztosan fogta a töltőtollat, és precíz, hivatali mozdulatokkal írta alá a nyitott főkönyv lapjait.
– Igazán mintaszerű munkatárs – szólalt meg az antikvárius hangja a kulcslyukon keresztül. – Az árnyéka a bizonylat csatolásával hivatalosan felvételt nyert a Hőtani Hivatal állományába. Az Ön fizikai teste viszont, mint nem regisztrált melegedményi felesleg, leírásra kerül.
Henderson megpróbált kiáltani, de a hangja visszhang nélkül nyelődött el a szoba fülledt melegében. A lába alatti padlódeszkák lassan megnyíltak, s ő tehetetlenül csúszott lefelé a sötét, sárgaréz fogaskerekekkel teli elvezető aknába. Odalent, az akna fenekén egy apró, gőzölgő porcelán csésze pihent egy simára csiszolt kőlapon.