178/7. A kattogó lépték — A szinkronizált árnyék

A kattogás ütemére Mr. Henderson árnyéka hirtelen megrándult a padlólapokon, majd egyetlen ruganyos mozdulattal utolérte gazdáját, pontosan abban a pillanatban, amikor az ellenőr cipője elérte a deszkát. A térben uralkodó fáziskésés látszólag megszűnt, bár a szoba sarkában álló falitükör továbbra is némi késéssel mutatta az ellenőr ideges pislogását.
– Látja? A sárgaréz zseton áthidalta a bürokratikus hézagot – jegyezte meg az antikvárius elégedetten, miközben egy fagyott selyemkendővel megtörölgette a szemüvegét. – A késedelem nem hiba, csupán a Hőtani Hivatal által kiutalt időkölcsön. A kamatmentes periódus azonban ezzel lejárt.
Henderson óvatosan megmozgatta az ujjait, meggyőződve róla, hogy az árnyéka most már hűségesen követi a mozdulatait. Ám amint átlépte a résnyire nyílt ajtó küszöbét, a kattogó szerkezet egy súlyos, öntöttvas kart tolt ki a falból. A kar végén lévő kis réztálcán egy gőzölgő, mégis deres alátét pihent, rajta egy gondosan lepecsételt bizonylattal.
– És ez mit hivatott képviselni? – kérdezte Henderson, miközben a száraz hideg továbbra is kaparta a torkát.
– Ez a helyreállított jelenlét illetéke – felelte az antikvárius készségesen. – Amennyiben nem igazolja a térszinkronizációt, az árnyéka a szabályzat értelmében átkerül a leltározott ingóságok közé.
A félhomályban a mennyezeti csőből ekkor egyetlen, kristályosra fagyott vízcsepp hullott a bizonylat szélére, s halk, pattogó hanggal megrepesztette a papírt.