178/1. Az új ellenőr — A melegedményi pótlék

A tejszerű üvegen át belépő új jövevény alaposan megkocogtatta gőzölgő csizmáját a küszöbön, miközben sűrű párafelhőt fújt a dohos boltba. Magas, szikár férfi volt, karcsú bőrtáskával a hóna alatt, aki láthatóan sietős léptekkel egyenest a pult felé indult.
Az antikvárius profi eladóhoz méltó, mértéktartó nyájassággal hajolt meg. Szeme sarkából elégedetten nyugtázta, hogy Mr. Henderson mutatóujja kiválóan tartja a keménykalapot, sőt, a kabátjából áradó egyenletes hideg kifejezetten frissítő mikroklímát teremtett a helyiségben.
– Üdvözlöm a Tisztelt Házat – szólalt meg az idegen, hangjában a hivatalnokok összetéveszthetetlen, száraz pedantériájával. – A Helyi Értékbecslő és Hőtani Hivatal kiküldötte vagyok. Értesítést kaptunk egy újonnan üzembe helyezett, nagyteljesítményű hűtőegységről.
Az antikvárius diszkréten rámutatott a megdermedt Mr. Hendersonra, aki változatlanul merev tartásban, tökéletesen csendben funkcionált. Az ellenőr elővette szarukeretes szemüvegét, közelebb lépett a friss leltári tárgyhoz, és alaposan szemügyre vette a réztáblát a hajtóka alatt.
– Rendkívül hatékony modell – állapította meg a látogató, miközben óvatosan megtapogatta Mr. Henderson lecsapódó párától nedves ingujját. – A hatásfok kifogástalan. Azonban az új szabályozás értelmében minden önálló hűtőtest után kötelező melegedményi pótlékot benyújtani.
Az antikvárius meglepődve vonta fel a szemöldökét. A bolt mélyén lévő rézcsövekben hirtelen éles, fémes kattanás rezdült, s a padló alatti mechanizmus halk búgással egy újabb elszámolási ciklusra készülődés jelét adta.