177/8. A fémszekrény számlálója — A kiszámított hűtési illeték

Az antikvárius elégedetten megigazította inggallérját, majd kimért léptekkel a félig nyitott faliszekrényhez sétált. A sötét mélyedésben polírozott réz fogaskerekek fordultak át halk sziszegéssel, miközben a fém számsorok egy újabb értéket pörgettek ki. A szerkezet láthatóan precíz munkát végzett: a lehűlés mértékét és a hermetikus nyomásváltozást hajszálpontosan átszámította készpénzes illetékké.
– A tarifák a belső klíma stabilitásának megőrzése érdekében rendkívül méltányosak – jegyezte meg az antikvárius, s egy apró, sárgaréz csipipesszel kinyúlt a szekrény nyílásából kibukkanó perforált papírszalagért. – Különösen, ha figyelembe vesszük a szerkezet által felhasznált szárazjég-kapacitást.
Mr. Henderson szemei tehetetlenül követték a férfi mozdulatait. A mozdulatlanságra kárhoztatott hivatalnok arca mostanra teljesen felvette egy gondosan polírozott mellszobor textúráját, bár a hajtókájába szúrt csontnyelű penna ritmikusan remegett a padló mélyéből érkező mikro-rezgésektől.
Az antikvárius határozott mozdulattal megpróbálta kiszakítani a szalagot, ám az megrekedt a fémnyílásban. Ebben a pillanatban a sárgaréz tálca, amely eddig Henderson térdénél állt, lassan visszahúzódott a falba. Helyén csupán egy apró, sötét rés maradt, amiből vékony, fehér gőzsugár tört elő a dermedt levegőbe.
Az antikvárius nem jött zavarba; zsebéből egy apró, hajlított kulcsot húzott elő, s a szekrény oldalán található rejtett nyílásba illesztette. A mennyezeti gerendák felől lágy, fémes kattanás hallatszott, mintha a padló alatti sínek mentén valami egészen új nehezék indult volna el feléjük.