177/6. A függőleges retesz — A hermetikus egyensúly

A kilincs kattanása nem kívülről érkező vásárlót jelzett, hanem a zár belső nyelvét ugrasztotta ki a tokból, végleg kizárva a külvilág melegét. Az antikvárius egyetlen szemöldökmozdítással intézte el a retesz makacsságát, majd a pult alól előhúzott sárgaréz iránytűt óvatosan Mr. Henderson fagyott vállára támasztotta, hogy bemérje a dőlésszöget.
– A függőleges tengelyre való átállás a helyiség természetes szellőzési reakciója – magyarázta száraz, oktatói tónusban. – Amennyiben az atmoszférikus tételek leltári értéke meghaladja a megengedett tartományt, a rendszer automatikusan hermetizál. Ez nem önkényes eljárás, hanem tiszta fizika.
Mr. Henderson nem tudott érdemben válaszolni. A szája sarkában megtelepedett zúzmara miatt a szavai csupán halk, kásás sercegésként hagyták el a torkát, ám a tekintetében izzó gyűlölet pontosan jelezte, mit gondol a fizikai törvényszerűségekről. Nyakának megmerevedett izmai most tökéletes állványként szolgáltak a felületen megülő jégréteg számára.
A padlódeszkák ekkor oldalirányba kezdtek elcsúszni, leleplezve a szőnyeg alatt futó fogazott acélsíneket. A pultba szorított öntöttvas forma a mozgás hatására elmozdult, s a keletkezett résből apró, sárgaréz golyó gurult ki, amely nylegyenest a fal mögötti sötét járat felé vette az irányt.
– A tranzakció így már teljesen szabályos – tette hozzá az antikvárius, és elsimította a dért a főkönyv lapján.
A fal mélyén ekkor tompa, ritmikus ketyegés csapott fel, mint egy túlméretezett ingaóra szívverése.