177/1. A gőzölgő kalap — Az érkező melegpótlék

Az új jövevény alaposan megtörölte nedves csizmáját a lábtörlőn, majd mély sóhajtással lépett a csikorgó fapadlóra. Nyirkos, nehéz gőzt árasztó gyapjúkabátot viselt, s a kalapja karimájáról apró vízcseppek hulltak a keményre fagyott deszkákra. Elsőre fel sem tűnt neki a helyiség bizarr klímája, sem az ajtó mellett mozdulatlanul álló Mr. Henderson, aki jéggé dermedt bajusszal, meredt tekintettel meredt a semmibe.
– Meglehetősen szigorú az tartása a ruhatárosuknak – jegyezte meg a látogató elégedetten, miközben gyanútlanul Mr. Henderson jéghideg, kinyújtott mutatóujjára akasztotta átázott esernyőjét. A szerencsétlenül járt férfi merev ízületei rezzenéstelenül tartották meg a réznyél súlyát.
– Szakmai elhivatottság, semmi más – felelte az antikvárius, és szertartásosan meghajolt a pult mögött. Szemében halvány, bizakodó melegség csillant, miközben a belépő dús gyapjúkabátját pásztázta, amely alatt érezhetően lüktetett a friss, beszámítható testhőmérséklet. – Miben lehetek a szolgálatára ezen a rendkívül alacsony hőtartalmú délutánon?
– Egy zsebórát hoztam beszámíttatásra – mondta az idegen, és összeütötte a tenyerét, hogy némi vérkeringést csikarjon ki a hidegben. – Bár ahogy elnézem, a helyiség hőmérséklete jócskán alulmarad a törvényes előírásoknál.
– A hőtani egyensúly helyreállítása folyamatban van – biztosította az antikvárius, miközben a pult alatti sárgaréz mérlegmutató lágyan megrebbent. A padló mélyén lapuló hidraulikus henger száraz kattanással kalibrálta az új ügyfél várható fűtőértékét.