176/6. A magától forgó kulcs — Az iktatott zárszerkezet

A sárgaréz kulcs kattanása végigvisszhangzott a megfagyott papírlapok között. Az iktatófiók nem állt meg, hanem halk fogaskerék-kattogással a pult lapjával egy szintbe billent. A nyitott rekeszből apró, zúzmarás bizonylat csúszott ki, amelynek szélére gótikus betűkkel csupán ennyit nyomtattak: Ruhatári és Hőelvonási Letét.
– Kiváló – bicantott az antikvárius, miközben jégréteggel bevont tollával a kisiklott fiók szélére koppintott. – A harmincegyes kulcs elfordulásával kezdetét vette a másodlagos elszámolási szakasz. Amennyiben az úr nem kívánja azonnal megváltani a kabátgomb által kiváltott tömegveszteséget, a rendszer automatikusan zálogba veszi a táska tartalmának egytizedét.
A látogató szemmel láthatóan el volt ragadtatva az eljárás mechanikus precizitásától. Közelebb lépett a pult kinyújtózott szerkezetéhez, és ujjbegyével megérintette a fiókból kiemelkedő apró sárgaréz számlapot. A mutatók meglepő gyorsasággal pörögtek visszafelé, mintha a szobában uralkodó fagyot próbálnák percekké konvertálni.
– Ez nem egyszerű bürokrácia – suttogta a férfi lelkesen, miközben a hideg pára lecsapódott a szemüvegén. – Ez egy önműködő értékegyensúlyi csapda! A fagy nem pusztán hűt, hanem elszámol!
Ekkor a sarokban álló Mr. Henderson kabátja alól újabb tompa kattanás hallatszott. A pult alatti padlódeszka réséből vékony, rézbevonatú kar emelkedett ki, amelynek végén egy apró mérlegserpenyő hintázott – pontosan azon a ponton, ahol a leesett megfagyott gomb pihent.