176/5. A hulló rézkorong — A gravitációs nyugtázás

A számozott rézkorong nem a padlóra csapódott, hanem pontosan a látogató kinyitott bőrtáskájának közepébe hullott, fojtott fémes koppanással. A táska mélyéből azonnal finom, deres gőzoszlop emelkedett fel, jelezve, hogy a fémöntvény még őrizte a mennyezeti csőrendszer fagypont alatti hőmérsékletét.
– A harmincegyes számú tételbizonylat – jegyezte meg az antikvárius, miközben áttetsző jégréteggel bevont tollát a leltárkönyv széléhez ütögette. – A rendszer automatikusan kiállította az elismervényt a jogosulatlan hőelvonásról. Kérjük, tartsa magánál a zárásig, különben a kilépőzsilippel kapcsolatos felelősség teljes egészében Önt terheli.
A látogató elragadtatva nyúlt a táskába, s két ujjával kiemelte a fagyos korongot. A rézfelületbe mélyesztett számok réseiből halvány, kékes pára szivárgott.
– Zseniális! – suttogta, és közvetlenül a szeméhez emelte a jelzetet. – Ez egy gravitációs nyugtázó áttétel. A hideg nem elvész, hanem adminisztratív súllyá alakul!
Mr. Henderson a sarokban újabb apró reccsenéssel mozdult meg. Dérlepte kabátjának hajtókájáról egy apró, megfagyott gomb vált le, és gurult a pult felé. A padlódeszkák réseiből ekkor már nem gőz, hanem vékony, fagyos láncolat halk csörgése hallatszott. A pult alatti iktatófiók lassan kisiklott a helyéről, s benne egy számozott, rézbevonatú kulcs fordult el teljesen magától.