176/3. A gőzsíp jelzése — A túlnyomásos bizonylat

Az antikvárius egyetlen csendes szemöldökráncolással intette nyugalomra a lelkes vásárlót. A sípból vékony gőzsugár csapott ki a mennyezet felé, s a pult szélén álló túlnyomásmérő rézmutatója a vörös zóna szélére ugrott.
– A flandriai atlasz automatikus bizonylatoló rendszere most dolgozza fel az Ön fűtőértékét – magyarázta a boltos higadtan, miközben áthúzott egy nehéz rézkart a pult lapja alatt. – Amikor a szerkezet eléri az üzemi hőmérsékletet, a gőz sűrűsége jelzi a fizetendő illeték pontos összegét.
A kalapos úr elragadtatva tapsolt össze fagyott kesztyűjével.
– Páratlan! A kézműves könyvkereskedelem igazi csúcsteljesítménye! – kiáltotta, miközben lába alatt a padlólemezek apró, ritmikus kattogással még két hüvelyknyit süllyedtek. – És a sarokban álló úr? Ő talán a leltári ellenőr?
– Mr. Henderson jelenleg a rendszer elsődleges hűtőbordájaként üzemel – válaszolta az antikvárius szárazon, miközben egy rézcsipesszel kiemelt a cső nyílásából egy parányi, dérborította fémcédulát. – Amíg az ő tartalék energiája biztosítja a szinten tartást, az Ön tranzakciója teljesen biztonságos. Kérem, most szorítsa a tenyerét ehhez a gombhoz.
A látogató habozás nélkül rásimította ujjait a sárgaréz gömbre, mire a falakban futó gőzvezetékek mélyen felmordultak, s egy jéghideg rézszonda lassan kinyúlt a falból.