176/1. Az új ügyfél — A beérkező fűtőérték

Az antikvárius megigazította az orrán a szemüveget, és nagy ívben kikerülte a szoborrá dermedt Hendersont. A fagyott férfi úgy állt a helyiség közepén, mint egy balul sikerült műemlék, akinek a fülcimpájáról apró jégcsap csüngött.
– Jó napot kívánok! – lépett be az új látogató, kalapját udvariasan megemelve. A nyitott ajtón át csípős gőzőrvény csapódott be. – Azt hallottam, Önöknél kapható a tizennyolcadik századi flandriai atlasz. De uramfia, mi ez a csontig hatoló hideg?
– Csupán a környezetbarát klímatechnika, uram – felelte szívélyesen a boltos, és büszke gesztussal a jéggé fagyott Henderson felé mutatott. – Ő itt Mr. Henderson, a műintézmény legújabb energiatároló kapacitása. Jelen pillanatban az ő leadott testhője táplálja a bejárati ajtó automatikus gőzszigetelését.
A kalapos úr elképedve lépett közelebb, majd óvatosan megkocogtatta Henderson kabátjának kőkeményre fagyott ujját. A koppanás kristálytisztán csattant a gőzös csendben. Henderson szeme riadtan gurult oldalra, de az álla mozdulatlan maradt.
– Zseniális rendszer! – csettintett a látogató. – És mondja, a ritka atlaszért mennyit kér?
– Csupán két perc jelenlétet a számlálógép előtti szőnyegen – mosolygott az antikvárius, miközben a pult alatt lassan meghúzta a hűtőrendszer elosztókarját. A kalapos úr lába alatt a padló ekkor halk kattanással süllyedni kezdett.
Egy távoli rézcsőben lágy, sürgető bugyborékolás indult meg.