175/5. A gravitációs szonda — A kalibrált fojtás

Henderson óvatosan kinyújtotta a lábát, és a cipője orrával megállította a guruló rézhengert. A nehéz fém hidege még a bőrön át is átütött. Amikor lehajolt érte, a henger palástján apró, karcolt felirat tűnt fel: „Szintkorrekciós szonda — IV. szektor”.
– Kérem, ne érintse meg érvényes átvételi elismervény nélkül! – pittyentette az antikvárius, és szorosan a pultnak préselte a csípőjét, mintha a fauniverzum egyetlen szilárd pontjába kapaszkodna. – Az a kapszula a helyi gravitációs sűrűséget méri. Ha elmozdítja, a rendszer úgy értelmezi, hogy megváltozott a várakozási szándék tömege.
Henderson fittyet hányt a figyelmeztetésre, és felvette a hengert. A fém kupakja egy halk kattanással elfordult a tenyerében, s a belsejéből apró, csiszolt üveglencse emelkedett ki. A lencse vékony, vöröses fénynyalábot vetített a mennyezetre.
A reakció azonnali volt. A fejük felett végigfutó fagerendák rekedt recsegéssel megindultak lefelé. Most már nemcsak a padló süllyedt módszeresen, hanem a plafon is közeledett, mintha a szoba egyetlen óriási, bürokratikus présgéppé akarna zsugorodni.
– Ez nem költséghatékonyság, maga bolond, ez egy satuba fogott csapda! – sziszegte Henderson, miközben ösztönösen behúzta a nyakát.
– Csupán a térfogat-racionalizálás negyedik paragrafusa – dadogta a boltos, miközben az ujjai közt vibráló szemüvegtörlővel próbálta letörölni a lecsapódó párát a csövekről. – A rendszer automatikusan törli a felesleges légteret.
Henderson a háta mögé pillantott, ahol az antikvárium hátsó szobájának ajtaja halkan, magától résnyire nyílt. A sötét nyílásból egy nyirkos, gőzölgő sárgaréz csővég tolult ki lassan, mint egy vak, keresgáló csáp.