175/1. A lepecsételt gázmérő — A mechanikus jelenlét

Mr. Henderson óvatosan kilépett az eladótérbe, ahol a párás üvegajtó mögött csak a néptelen utca sárga ködje gomolygott. A pult közepén azonban egy frissen lepecsételt, viaszos vászonba csomagolt doboz pihent, mintha mindig is ott lett volna.
– Egy hagyatéki mérőműszer – állapította meg az antikvárius, aki nyomban a csomag fölé hajolt, és szakszerű mozdulattal elvágta a spárgát. – A városi hálózatból kivont, nyomásérzékeny számláló. A néhai tulajdonos alighanem megunt fizetni a felesleges köbméterekért.
A dobozból egy gondosan polírozott rézhenger került elő, melynek tetején üveglap mögött piciny, leheletfinom mutató remegett. A szerkezet láthatóan nem a gázáramlást követte: halk ketyegéssel a helyiség páratartalmát és a jelenlévők légzésének finom rezgéseit rögzítette a gravírozott skálán.
Mr. Henderson közelebb hajolt, és megszokásból megkocogtatta a védőüveget. A műszer belsejéből erre egyenletes, fogaskerekes zümmögés támadt, s a mutató egyetlen halk kattanással nullára ugrott.
A rézhenger alsó peremén ekkor apró, rugós rekesz pattanva nyílt ki, és egy üres, finoman olajozott hengerjáratot tárt fel a homályban.