174/5. A hidraulikus tengelykapcsoló — A mélyből érkező hűtés

A fogazott korong kattanása végigrezgett a tölgyfa padlódeszkákon, s a huzalok engesztelhetetlenül megfeszültek. Mr. Henderson, aki eddig a mennyezeti gerendák és a pult között lebegett, hirtelen átlós pozícióba dőlt, mint egy szélviharban megrekedt cégér. Szemei tágra nyíltak a rémülettől, s tehetetlenül nézte az antikváriust, aki a pult aljához lapulva próbált rálátni a feltáruló szerkezetre.
– Ne mozduljon, Henderson úr! – nyögte szaggatottan az antikvárius, miközben forró gőz pamacsai sziszegtek ki a rézcsövekből. – A hidraulikus tengely most számítja ki a testtömeg és a huzat arányát. Egyetlen rándulás, s a gép szerkezeti hibának tekinti az anatómiáját!
Az ismeretlen látogató gondosan elhelyezte a rézkulcsot a zsebében, majd egy kis bőrkötésű füzetet húzott elő, s a ketyegő korong számsorait kezdte jegyezni. A padlóburkolat résein át ekkor csontig hatoló, jeges levegő csapott fel. Az antikvárius eddig egy elavult, 19. századi könyvvédelmi fagyasztórendszernek tulajdonította a bolt hirtelen lehűlését, ám ahogy benézett a kiemelkedett korong melletti résen, megdermedt. A mélyben nem puszta rugók dolgoztak: egy vaskos, hidraulikus tartály mozdult meg nehézkesen, pontosan lekövetve Henderson lábszárának legapróbb rezgéseit is.
– A csillapítási érték elfogadható – állapította meg kimérten az idegen, s visszadugta a tollat a zsebébe.
A pult mélyéből ekkor sötét, fémes kongás visszhangzott fel, mintha egy padló alatti csapóajtó retesze húzódott volna hátra.