174/2. A sárgaréz áttétel — A kalibrált tömegvándorlás

Az újonnan érkezett úr nem siette el a dolgot. Lassan felhúzta a sárgaréz szerkezet apró kurbliját, mire a pult faborítása alól mély, ritmikus kattogás felelt. Az antikvárius, bár a félelem halk hidegrázással futott végig a gerincén, igyekezett megőrizni az üzleti komolyságát.
– A berendezés csupán a helyiség mikroklimatikus felhajtóerejét teszteli – magyarázta szaggatottan, miközben gyanakvó pillantást vetett a falból kiálló hidraulikus csövekre. – Egy teljesen hétköznapi, automatizált karbantartási ciklus.
A látogató ügyet sem vetett a magyarázatra. Egyetlen határozott mozdulattal elfordított egy finom mérőórát a doboz tetején, mire a hátsó szobából fojtott gőzfúvás hallatszott. A mennyezetnél lebegő Mr. Henderson ekkor éles sikolyt fojtott magába: a gravitációs eltolódás hirtelen kizárólag a csizmáira fejtette ki a hatását. A lábai súlyosan megindultak lefelé, miközben a felsőteste mozdulatlanul tapadt a fagerendához, egészen képtelen, derékszögű pózba kényszerítve a szerencsétlen ügyfelet.
– Úgy tűnik, a részleges tömegáthelyezés megtörtént – jegyezte fel a jövevény kimérten egy kis füzetbe, majd a mennyezet felé intett az esernyőjével. – A lábbeli kalibrációja sikeres. Most következik a felöltő.
Az antikvárius torka kiszáradt. A pult alatti sínpár mélyén fémes csikordulással mozdult meg valami nehéz.