174/1. Az új látogató — A megcsörrent ajtócsengő

Az antikvárius megigazította az orrán a pápaszemet, és tudomást sem véve a mennyezeti fagerendák között békésen lebegő Mr. Hendersonról, lassú léptekkel a bejárathoz sétált. A bolti csengő még halkan rezgett, amikor az ajtóban megjelent egy rendkívül elegáns, szürke kalapos úr, aki a ragyogó napsütés ellenére egy csukott, bőrmintás esernyőt tartott a kezében.
A jövevény egyetlen hűvös pillantást vetett a plafonhoz ragadt Hendersonra, ám a legkisebb meglepődés sem látszott az arcán. Úgy lépett át a küszöbön, mintha a gerendákon kikötött ügyfelek a jobb antikváriumok megszokott belső dekorációjához tartoznának.
– Jó napot kívánok – szólalt meg a látogató kimért, száraz hangon, miközben a pultra helyezett egy kisméretű, sárgarézből és finom fogaskerekekből álló szerkezetet. – Azt az információt kaptam, hogy önöknél a mechanikus egyensúlyi mérések szigorú fizikai garanciával zajlanak.
Az antikvárius készségesen bólintott, és egy finom mozdulattal arrébb tolta a leltárívet.
– A legteljesebb mértékben, uram – felelte nyájasan. – Bár a mai napon a ruhatári hidraulika rendkívül szigorú bürokratikus elszámolási elvet követ. Mint láthatja, a kiegyenlítés nálunk azonnali és hiánytalan.
Odafent Henderson fojtottan megköszörülte a torkát, és megpróbált lejjebb evéckedni, ám a gravitatív hiány miatt csupán a porszemcséket kavarta fel a gerendák tetején. Az új látogató még csak fel sem nézett a zajra; ehelyett előhúzott a zsebéből egy nehéz, gravírozott zsebórát, és elmélyülten tanulmányozni kezdte a mutatók állását.
A bolt sötét sarkában a gőzgép csövei ismét halkan megremegtek, jelezve, hogy a szerkezet újabb tranzakcióra készülődik.