173/7. A sárgaréz nyílás — A kiszabott ellenérték

Mr. Henderson csak a szemgolyóját merészelte lefelé fordítani a kinyílt sárgaréz nyílásra, miközben a feje felett a gőzcső fenyegetően sziszegett. A zsebében lapuló tárgyak hirtelen megfizethetetlenül nehéznek tűntek – nem az értékük, hanem a kiszabadításukhoz szükséges legkisebb karmozdulat kockázata miatt.
– Milyen valutát fogad el ez a... bürokratikus szörnyeteg? – kérdezte szorított fogakkal, miközben jobb ujjai milliméterenként csúsztak be a mellényzsebébe.
– Készpénzt semmiképp, Mr. Henderson – csóválta a fejét sajnálkozva az antikvárius, miközben maga is hátrált egy fél lépést a pult mögött. – A szerkezet kizárólag a személyes elköteleződés súlyát méri. Hétköznapi fémpénzzel csak túlterhelné a szelepeket.
Henderson ujjai egy rézbevonatú, régi óralánc-szemre kulcsolódtak. Egyetlen kimért, csuklóból indított mozdulattal a nyílásba ejtette a darabot. A sárgaréz nyílás azonnal elnyelte a tárgyat, a számláló fogaskerekei pedig eszeveszett pörgésbe kezdtek. A gőzhajtású nehezék megtorpant a kalapja karimája felett, majd egy megkönnyebbült szisszenéssel visszahúzódott a mennyezet felé.
Ám mielőtt Henderson kiengedhette volna a feszültséget, a pult melletti sínpár mélyéről tompa, ütemes kattogás indult meg. A ruhatári mechanizmus nem a kabátot adta vissza, hanem maga a sínpár kezdett el lassan gördülni a hátsó szoba sötétedő ajtónyílása felé.