172/5. A háromkarú skála — A súlyponti korrekció

Az antikvárius megfontoltan hajolt le a sárgult pergamenért, ügyelve rá, hogy zsebében a fagyos és az izzó fém ne kerüljön közvetlen érintkezésbe. A rajzon látható háromkarú mérleg ábrája precíz, hideg mérnöki munka volt, ám a harmadik kar végén nem tömegérték állt, hanem egy apró, spirális metszet szimbóluma.
– A bürokrácia, mint látja, harmadik dimenziót követel – jegyezte meg az antikvárius szárazon, miközben kiegyenesedett. A türelmetlen idegen mozdulatlanul várta a fejleményeket, miközben Mr. Henderson merev jobb lába pontosan öt centiméterrel süllyedt a padlódeszkák közé. A hidraulika halk, sziszegő panasszal korrigált.
A padlóba épített emelőszerkezet feszültsége elérte azt a kritikus szintet, ahol a falakban futó rézhuzalok már finom füstöt eresztettek. Az antikvárius az üvegszem lencséjén át tisztán látta: a pulton heverő sárgaréz súly és a fagyott könyvelő mellkasa közötti vörös fonal most a helyiség közepe felé nyúlt el. A harmadik kalibrációs pont maga a bolt mértani középpontja volt.
Óvatos léptekkel a pult mögötti vitrinhez lépett, s kiemelt egy sötét bronzpecsétet, amit gondosan a pultra helyezett. Ebben a pillanatban a láthatatlan huzalok megfeszültek, Mr. Henderson fagyott szájából apró kénes gőzfelhő csapott elő, s a padló közepén egy rejtett, rézbevonatú süllyesztő indult meg lefelé.