172/3. A lehullott kulcs — A harmadik mérlegállás

Az antikvárius felvonta szemöldökét. Egy kulcs hullott ki egy súlymértékekről szóló könyvből, egyenesen a jéggé fagyott könyvelő lábához. Mindeközben ő maga két, hőmérsékletileg ellentétes tárggyal egyensúlyozott a zsebében. A kozmosznak határozottan szokatlan volt a humora. Lehajolt, mozdulatai a rutinosan tárgyakat gyűjtögető ember kimért eleganciájával teltek meg. A zsebében lévő ingerek rövid, de intenzív hőingadozást produkáltak.
Az idegen türelmetlenül megkopogtatta a pultot. „A könyv? Netán a kulcs is eladó, ha a gyűjtemény része?”
Az antikvárius figyelmen kívül hagyta a sürgetést. Felvette az apró sárgaréz kulcsot. Súlya meglepő volt, faragása részletes, hőmérséklete pedig furcsán semleges. Nem forró, mint a pecsét, de nem is hideg, mint az üvegszem. Egy harmadik termikus anomália. Ez azonnal felborította a zseb-termosztát elméletét. Elvetette a gondolatot, hogy újabb zsebbe helyezze, nehogy veszélyeztesse a Mr. Henderson által megtestesített kritikus hidraulikus ellensúlyt. Inkább a tenyerében tartotta.
„Ez a kulcs,” kezdte megfontoltan, „valószínűleg a súlymértékek kalibrálásához szükséges, rejtett mechanizmus nyitója. Vagy egy elfeledett fiók zára. Vagy…” Ekkor megakadt. A vöröses fonal, amelyet az üvegszem optikáján keresztül látott, most halványan, de egyértelműen körbefonta a kulcsot, majd visszavezetett a forró bronzpecsétre, és onnan tovább, a mélyen belül ketyegő valamihez Mr. Henderson fagyott mellkasában. A fonal megfeszült, amikor a kulcsot a kezébe vette, mintha a rendszer hirtelen új paramétereket kapott volna. A megfigyelt egyensúly felborulni látszott.
Az idegen arca sötétebb lett. „Uram, nem játszom. A könyv, most.”
Az antikvárius elgondolkodott. Az üvegszem optikája nemcsak a pecsét és Henderson közötti összefüggést tárta fel, hanem most a kulcsot is bekapcsolta. Egy bonyolultabb mérleg serpenyői billentek meg. Forró pecsét, hideg üvegszem, langyos kulcs – mind összefüggött Henderson fagyott sorsával. A pult alól halk, kattanó hang hallatszott, mintha egy eddig rejtett fogaskerék illeszkedett volna pontosan a helyére a bolt láthatatlan gépezetében.