171/4. A teherbíró ruhafogas — A stabil leltár

A borostyánsárga derengés lágy duruzsolássá halkult. Az antikvárius megkönnyebbült: az elavult hidraulika megemésztette a nyomást, a rendszer stabilizálódott. A boltba közben sűrűn érkeztek a vevők, a feszült hangulatot felváltotta a délutáni csúcsforgalom zsongása. A látogatók didergve léptek be, a hirtelen jött hideget a boltvezető az értékes könyvek megóvásához szükséges, automata védelmi rendszernek tulajdonította.
Minden a legnagyobb rendben ment. Mr. Henderson jéggé fagyott, peckes alakja tökéletesen ellensúlyozta a hálózatot, miközben a gyapjúkabátjából pislákoló vörös fény fura, modern hangulatot kölcsönzött a saroknak. Az antikvárius elégedetten vette tudomásul, hogy a könyvvizsgáló végleg a bolt leltárának részévé vált.
Ekkor egy ázott úriember lépett be, és körülnézett, hová tehetné a vizes holmiját. Megpillantva a mereven álló, kinyújtott karú alakot, nehéz télikabátját hanyagul Henderson fagyott csuklójára akasztotta. A szelep egy milliméternyit süllyedt, a nyomásmérő pedig még mélyebbre csúszott a zöld zónában. A többi vevő is követte a példát: hamarosan esernyők és sálak borították a jégszobrot, amely kiválóan teljesítette új, praktikus fogas funkcióját.
A kabáthalom alól azonban hirtelen kicsúszott egy apró, cirádás bronzpecsét, és tompa koppanással landolt a fagyos padlón.