170/3. A jégbe fagyott leltár — A végelszámolás hideg ridegsége

Henderson egy pillanatra sem habozott. Egy igazi könyvvizsgáló nem a rejtélyes puffanásoktól fél, hanem a kiegyenlítetlen mérlegfőösszegtől. Kimért, ropogó léptekkel indult a hátsó szoba felé, miközben fagyott nadrágja száraz ágként recsegett. Az antikvárius, szájában a szelephez fagyott csavarhúzóval, kétségbeesetten cammogott utána, fojtott hangon tiltakozva.
A sötét szoba közepén a fadoboz darabjaira törve hevert. Belőle nem szörnyeteg bújt elő, hanem egy gigantikus, jégtömbbe fagyott főkönyv. A korábbi kaparászást a megfagyott, merev lapok vívták, amint a fizika törvényeivel dacolva próbáltak lapozódni a növekvő deficit súlya alatt.
Ahogy Henderson közelebb lépett, a jégréteg reccsenéssel kettéhasadt. A feltáruló oldalon Henderson saját életének pontos költségvetése állt, a gyerekkori zsebpénzétől a ma reggeli teáig. A pultról átszálló fagyott tintakristályok pontosan a lap aljára rendeződtek, lezárva a végösszeget.
– Teljesen kiegyenlített mérleg – suttogta Henderson. Lehelete csillogó számjegyekké fagyva hullott a padlóra.
Az antikvárius végre kiköpte a csavarhúzót.
– Megmondtam. A rendszer nemcsak a könyveket óvja. Auditálja a könyvvizsgálót is.
Henderson már nem válaszolt; ujjai végérvényesen jéggé fagyva simultak a toll köré, beállítva őt is a bolt mozdulatlan leltárába.
A felettük lévő polcon egy apró, fekete homokkal teli homokóra megfordult magától.