169/2. Az indukciós kalibrálás — A kénes zár

Az antikvárius nem esett kétségbe; a fura jelenségekre mindig akadt egy megnyugtatóan bürokratikus magyarázat. Gyorsan arra a következtetésre jutott, hogy a fémkorong valójában egy újonnan bevezetett, vezeték nélküli súlyérzékelő távadó, amelyet a területrendezési ellenőr ejthetett le a küszöbön, hogy a távolból ellenőrizze Henderson betonposztamensének terhelését. A csengő ütemes kattogása pedig nyilvánvalóan csak a rendszer kalibrációs zaja volt, amely a padlólemezeken átterjedő hidraulikus rezgést alakította át hanggá.
Hogy lehűtse a gyanúsan forrósodó ezüstöt, az antikvárius a pult melletti nehéz, sárgaréz mérleg serpenyőjébe dobta. A fém csattanása után a csengő azonnal elnémult, ám a mérleg nyelve vad kilengésbe kezdett, mintha egy láthatatlan, mázsás súly nehezedne rá. A mutató lassan megállapodott a skála legvégén, miközben a bolt padlója felől tompa, ritmikus lüktetés indult el.
A férfi elégedetten bólintott: a rendszer működik, a fizika és a bürokrácia ismét egyensúlyba került. Elhatározta, hogy végleg bezárja mára az üzletet. Ám amikor a nehéz vaskulcsot a zárba illesztette, a kulcslyukból sűrű, sárgás gőz csapott fel, és a tölgyfa ajtó mélyén valami apró, fémes tárgy elszántan ketyegni kezdett.