168/3. A kalibrált tömeg — A mikrométeres korrekció

Az ellenőr megtorpant, és gyanakvóan hunyorítva hajolt a tölgyfa komód fölé. A fémes zümmögéshez most egy ütemes, finom kattogás is társult, mint amikor egy precíziós falióra fogaskerekei küzdenek a gravitációval.
– Ez a beépített kalibráló egység – világosította fel készségesen az antikvárius, és megszokott, derűs nyugalmával lépett közelebb. – A hidraulika éppen a megkívánt száznyolcvan kilós határértékhez igazítja a lent elhelyezett tömböt. A statikai pontosság megköveteli a folyamatos mikro-korrekciót.
– Kiváló – dörmögte a hivatalnok, miközben újra felvette a sárgaréz szintezőt, hogy ellenőrizze a felület dőlésszögét. – A jogszabály nem tűri a holtteret. Ha az ellensúly elmozdul, a szomszédos épület alapzata azonnal reagál.
A komód hátoldalánál lévő apró rézlemezen egy háromjegyű számláló ugrott egyet visszafelé. A pincéből tompa, nehéz szisszenés hallatszott fel, mintha a mélyben lévő beton tömbje magába szívná a lent rekedt levegőt. Az antikvárius elégedetten simította végig a pult szélét; minden a szabályzatnak megfelelően haladt.
Az ellenőr végül rácsapta a mappa zárját, ámbár a szemét még egy pillanatra a bútor lábánál futó rézvezetékre tapasztotta. Nem vett észre semmit a padló alatti üreg finom vibrációjából, csupán a zümmögés halkult el egyetlen, fémes pendüléssel.
A pult sarkán lévő apró, hermetikusan zárt üvegcsében a sárgás folyadék szintje lassan süllyedni kezdett.