168/2. A kötelező ellensúly — A statikai egyensúly

Az antikvárius elmozdíthatatlan nyugalommal vette kézbe a friss tintaszagú okmányt. Szemüvegét az orrnyergére tolva futtatta végig a tekintetét a sűrűn szedett paragrafusokon, amelyek részletesen taglalták a szomszédos bérház tartófalának váratlan megrepedését.
– A talajszint alatti üregek beépítési aránya – idézte fennhangon az ellenőr, miközben golyóstollával ritmikusan kocogtatott a pult üvegén – szigorú egyensúlyt követel. A legújabb mérések szerint a pincében elhelyezett szilárd, tömbösített nehezék hiányában az Önök ingatlana veszélyezteti a telekhatárt.
– Teljesen megértem a hatóság gondosságát – felelte az antikvárius, és halvány, megértő mosollyal hajtott fejet. – A műszaki tisztaság mindennél előbbre való. Ha jól sejtem, a negyedik szektor mélyedésére vonatkozó előírásról van szó?
– Pontosan – bólintott a hivatalnok, és egy sárgaréz szintezőt helyezett a komód tetejére. – A negyedik tételszám alá egy minimum száznyolcvan kilós, állandó helyzetű, szilárd kötésű betonpoztamenst kell regisztrálnunk. Enélkül a földalatti struktúra elmozdulhat.
Az antikvárius higgadtan tollat ragadott, és a megjelölt rubrikába gördülékeny mozdulattal rajzolta oda a szignóját. Tudta, hogy odalent Mr. Henderson frissen beöntött alakja tizedmilliméterre pontosan illeszkedik a záróperembe, biztosítva a törvény által megkövetelt maximális stabilitást.
– A menetrendszerű gyarapodás könyvelve van – adta vissza a lapot.
Az ellenőr elégedetten iktatta az ívet a bőrmappájába, ám ekkor a tölgyfa komód mögül finom, fémes zümmögés szűrődött ki.