168/1. A negyedik tételszám — A menetrendszerű gyarapodás

A sorszámozó gép fémes pendülése még sokáig visszhangzott a földalatti boltívek között. Odalent, a négyes számú talapzatmélyedésben Mr. Henderson merev, betonba zárt alakja végleg felvette a leltározott műtárgyak sztoikus nyugalmát. A krétaillatú homályban az elmozdíthatatlan tartóoszlopok némán vigyázták a felettük elterülő telekhatárt.
Ezzel egy időben odafönt, az antikvárium hátsó szobájában halk sziszegéssel emelkedett ki a padlóba süllyesztett rézgomb. Az antikvárius higgadtan kilépett a lifttel egy szintbe került szőnyegre, kisöpörte a finom mészport a hajtókájáról, majd gondosan helyére tolta a faragott tölgyfa komódot, amely a rejtett lejáró nyílását takarta.
A bolti csengő ebben a pillanatban vidáman megcsörrent. A száraz, papírillatú levegőbe friss szivarfüst és az utca csípős őszi szagának keveréke vegyült.
Az antikvárius kisimította a kötényét, és professzionális mosollyal az arcán lépett át az eladótérbe. A pult előtt egy éles vasalású szövetkabátot viselő úr állt, aki épp egy sárgaréz szögmérővel méregette a kirakatban álló kerti gipszangyalkák dőlésszögét.
– Jó napot kívánok! – köszöntötte az antikvárius finom bólintással. – Miben lehetek a szolgálatára?
– A területrendezési hivatal és az ingatlannyilvántartó nevében járok itt – fordult meg a látogató, és egy élére hajtogatott, iktatószámmal ellátott ívet csúsztatott a pult vastag üveglapjára. – A szomszédos telek statikai auditja most fejeződött be, és a helyi rendelet értelmében át kell vennem a kötelező kiegészítő lajstromot.