167/8. A számlálótekerő — A fordított ütemterv

A sárgaréz számlálótekerő sebesen pörgött a nullához, miközben a puszpángbokor tövében apró, fémes pattanással rugós csapóajtó nyílt ki közvetlenül Henderson bebetonozott térdei előtt. A szerkezetből egy keskeny, viaszolt kartoncsík emelkedett ki, amelyen sűrű perforációk sorakoztak.
– Olvassa el! – sziszegte Henderson, miközben az antikvárius guggoló ütemével szinkronban próbálta mozdulatlanul tartani a törzsét. – Gyorsan, mielőtt a számláló eléri a nullát!
Az antikvárius a következő ritmikus emelkedésnél kinyújtotta a kezét, és két ujjal kitépte a viaszolt cédulát. A felirat műszaki szűkszavúsággal tudatta a tényeket: „Földalatti hidraulikus felvonó – 3. számú méréspont. Érkezés a szint alatti leltári tárolóhoz: 00:00.”
Az ikerház fala felől újabb kattanás hallatszott, ám ezúttal a vakolat nem lefelé pergett, hanem oldalirányba kezdett eltolódni. A sárgaréz tárcsa utolsó kereke is átbillent: a számláló három nullát mutatott.
A betonposztamens, amelybe Hendersont rögzítették, nem elmozdíthatatlan tömbként viselkedett tovább, hanem egy hidraulikus dugattyú zárófejeként. A fűszálak közül finom, gőzszerű pára csapott ki, s a talaj halk dördüléssel negyven centimétert süllyedt a lábuk alatt.
A sövény mélyén ekkor egyetlen tompa, nikkelezett csengő ütött egyet, miközben az akna aljáról egy nehéz, láncos emelőszerkezet zúgása hallatszott fel.