167/5. A dupla vonalkód — A felülbíráló felmérés

Az ellenőr kimért léptekkel odasétált a kerítés melletti sárga fóliadarabhoz, és felvette a nedves fűből. Hóna alól egy digitális lézeres kódolvasót húzott elő, amely csippanva vörös fénysugarat vetített a műanyagra. A fénypont végigpásztázta Henderson betonba ágyazott bokáját, majd feljebb ugrott, egyenesen a darálónyílás felett lógó antikvárius homlokára.
A két zöld ruhás segéd karja már láthatóan remegett a terheléstől, de az ellenőr egyetlen szigorú kézmozdulatára kénytelenek voltak mozdulatlanul tartani a megrekedt embert. Henderson óvatosan megpróbálta elmozdítani a lábát, ám a gyorstapadó szürke massza addigra teljesen kikeményedett, mint egy gránitposztamens.
– Ez nem egyszerű sziklakerti elem – jelentette ki az ellenőr, miközben a kijelzőn felvillanó adatokat tanulmányozta. – A B-kódú alany valójában a telekhatári ikerfal statikai ellensúlya. Ha a darálóba kerül, a szomszédos garázstető három fokot dől balra.
A brigádvezető értetlenül vakarta a sapkája szélét, miközben az antikvárius zakójának belső zsebéből halkan kicsúszott egy apró, rézből készült leltárkulcs. A tárgy tompa koppanással landolt Henderson frissen kötött betonposztamensének tetején.
Az ellenőr lehajolt, felvette a kulcsot, majd lassan a sövény mélye felé fordította a tekintetét, ahonnan fojtott, sziszegő gőzkihúzás hangja szűrődött ki.