167/4. A területrendezési vétó — A felfüggesztett megsemmisítés

A brigádvezető intett a két zöld ruhás segédnek, akik puszta kézzel ragadták meg az antikvárius vállát, hogy felhajítsák a plató csörgő-zörgő darálónyílásába. Az antikvárius tekintete változatlanul a távoli muskátliágyásra szegeződött, miközben a cipője elvált a nedves füvektől. Henderson ezzel szemben tehetetlenül érezte, ahogy a bokájára öntött szürke cementmassza egyre forróbbá és tömörebbé válik, végérvényesen a külvárosi talajhoz rögzítve a sarkát.
Ám mielőtt az antikvárius teste elérte volna a teherautó fémplatóját, éles sípszó hasított bele a dízelfüstös reggelbe. A sövény mögül egy élére vasalt öltönyös figura lépett elő, hóna alatt egy méretes, műanyag kapcsos iratrendezővel.
– Álljon meg a menet! – kiáltotta a területrendezési ellenőr, és hivatalos kimértséggel átlépte a kerti törpék alacsony kerítését. – A 167-es parcella sziklakerti kiegészítőire vonatkozó fennmaradási engedély hiányos. A B-kódú elem megsemmisítése felfüggesztve, amíg az A-kódú alany alapozási mélységét nem hitelesítjük.
A munkások a levegőben állították meg az antikváriust, aki így egy félbevágott ugrás merev pózában lógott a zúzógarat felett. A házigazda értetlenül kapkodott a levegő után, míg Henderson lábánál a gyorstapadó beton halkan pattogva kötött meg teljesen.
A kerítés mellett heverő sárga fóliadarabot közben fellebbentette a szél, feltárva egy második vonalkódot is.