167/2. A műszaki szemle — A bürokratikus fennállás

Hajnalban a harmat még ráült Henderson és az antikvárius vállára, mikor a kerti kapu halk nyikordulással kitárult. A házigazda oldalán egy szürke öltönyös, kerek szemüveges férfi lépkedett a nedves fűszálak között, hóna alatt vastag mappanyalábbal.
– A zöldövezeti rendelet tizenkettedik cikkelye egyértelmű – jelentette ki a jövevény, miközben ceruzájával fenyegetően a levegőbe bökött. – A nyolcvan centiméternél magasabb kerti műtárgyak szilárd építménynek minősülnek, és bejelentési kötelezettséggel járnak.
Henderson szívében halvány reménysugár gyúlt. Ha az idegen elég közel lép, meglátja a pupillák minimális rezgését, megérzi a bőr melegét, és azonnal értesíti a rendőrséget. Az antikvárius is feszülten próbált kétségbeesett tekintetet produkálni, hogy felhívja magára a bürokrata figyelmét.
A tisztviselő megállt a sziklakert szélén, igazított egyet a szemüvegén, és közvetlen közelről tanulmányozni kezdte Henderson arcvonásait. Egy fém mérőszalaggal még a férfi orrának dőlésszögét is megmérte.
– Kiváló öntvény – bólintott elismerően a szakember. – A felületi kikészítés annyira részletgazdag, hogy a tévedés lehetősége kizárt. Művészeti szempontból kifogástalan, ám az ingatlanadó szempontjából ez kiemelt kategóriás luxusdekoráció.
A házigazda büszkén dörzsölte a tenyerét, miközben a tisztviselő elővett egy sárga, öntapadós műanyag bilétát. Egy határozott mozdulattal rásimította az antikvárius talpazatára a hivatalos leltári pecsétet.
– Holnap reggel jönnek a műszakiak a bebetonozáshoz – tette hozzá a tisztviselő, miközben a kapu felé indult. – A rögzítetlen elemeket a zöldterületi brigád automatikusan leselejtezi.
A távolban, a külváros szélén megszólalt egy nehéz gépjármű tompa, alacsony frekvenciájú dörgése.