166/3. Az ingyenes kollekció — A végkiárusítás maradványai

A hidraulika halk sziszegéssel engedte vissza a talpazatot a szilárd aszfaltra, majd a rakodómunkások egyetlen lendülettel lerántották a nehéz, kátrányszagú ponyvát. Henderson és az antikvárius megszeppenten hunyorogtak a hirtelen rájuk zúduló délutáni fényben. Nem vakuk villogtak, és nem állt előttük egyetlen fotóművész sem. A két férfi az antikvárium üvegajtójának két oldalán állt, teljesen mozdulatlanul rögzítve a nikkelezett láncokkal a nehéz réztalpazathoz.
– Tökéletes – bólintott az új üzletvezető, miközben átsétált közöttük. – A kirakat bérlése túl drága lett volna. Az utcai élő dekoráció viszont teljesen költséghatékony.
Az elkövetkező órákban Henderson és a társa néma tanúi voltak az antikvárium teljes kiürítésének. A vásárlók egymás után hordták ki a portékákat, míg végül a kiárusítás utolsó tétele is gazdára talált. Amikor a szobák teljesen kiürültek, az új üzletvezető elégedetten zárta be az üvegajtót, rászegezte a „ZÁRVA” táblát, majd kilépett az utcára, kezében egy vaskos filctollal.
Gondosan átírta a nyakukban lógó táblákat. Az új felirat tömör volt és félreérthetetlen: „A KIÁRUSÍTÁS VÉGE. INGYEN ELVIHETŐ KERT- ÉS KIRAKATI DEKORÁCIÓ. VIGYE, AMÍG TART A KÉSZLET!”
Henderson kétségbeesetten próbálta megszólítani az antikváriust, de a rögzítőszíjak szorítása miatti merevség megakadályozta a hangképzést. Pár perccel később egy nyitott kisteherautó fékezett le mellettük. Egy mosolygós furgonsofőr szállt ki, felolvasta a feliratot, majd elégedetten csettintett.
– Pont két ilyen karakteres kerti figura hiányzott a sziklakertemből – dörmögte, és a plató felé kezdte vonszolni az első talpazatot.
A távolban egy szélfútta újságlap gördült át az üres járdán, lassan betakarva a járdán maradt rézkarcolatokat.