166/2. A sárga plató — A leltározott rögzítés

A sárga teherautóból két kezeslábasos rakodómunkás ugrott le, kezükben nehéz, sárgaréz csatokkal kivert bőrszíjakkal és vaskos fém talpazatokkal. Az új üzletvezető elégedett bicentéssel fogadta őket, majd a járdán dermedten álló Hendersonra és az antikváriusra mutatott.
– Állítsák őket a rézlapos talpakra – adta ki az utasítást a fiatalember, miközben gondosan kisimította a zsebkönyve sarkát. – A promóciós fotózás pontosan hatkor kezdődik. A korhű, élő kirakati manökeneknél nincs meggyőzőbb reklám fogás.
A munkások rutinos mozdulatokkal csatolták a nehéz, nikkelezett láncokat a két férfi bokájához, rögzítve őket a talpazathoz. Henderson belső feszültsége enyhült egy kicsit: tehát csupán egy átmeneti, szabadtéri reklámkampányról volt szó, ami után végre átvehetik a járandóságukat. Az antikvárius szeme sarkában is felcsillant némi megkönnyebbülés, amikor a nyakukba akasztottak egy-egy csiszolt réztáblát, amelyen a „Restaurált gyűjteményi darab – Kipróbálható” felirat díszelgett.
A közeli templomtorony órája elütötte a hatot, ám fotósok és vakuk sehol sem tűntek fel. Ehelyett a rakodók egy vastag, kátrányszagú ponyvát húztak elő a teherautó mélyéből, és elkezdték szorosan körbetekerni a két mozdulatlan alakot, teljesen elzárva őket a külvilágtól.
A sötétségben csupán egy apró, fémes kattanás hallatszott, amint a talpazat alatti hidraulika lassan megemelte a szerkezetet.