165/5. A teherautó platója — A végkiárusítás végösszege

A kartondoboz nagyot zökkenve landolt a teherautó ponyvája alatt, majd a dízelmotor nehézkes morajlással kigördült a hátsó rámpáról. Henderson és az antikvárius vállat vállnak vetve lapultak a sötétben, merev tartásukon mit sem változtatva – elvégre a „Vegyes padláslelet” kategória nem tűrte a felesleges izgágaságot.
Néhány perc zötykölődés után a jármű megállt. A doboz tetejét durva kezek rántották szét, és az éles napfényben egy zsíros sapkát viselő teherautó-sofőr hajolt föléjük.
– No, lássuk, mit hozott a selejtező! – morogta a férfi, majd felolvasta a ragasztott bizonylatot. – „Két darab korhű, életnagyságú papírmasé figura. Használható: kirakati ijesztőnek vagy tüzelőnek.”
Henderson megkönnyebbülten sóhajtott volna fel, ha a mészpor nem tapasztotta volna le a torkát. Az antikvárius szeme sarkából azonban már látta a csavart: nem egy aukciós csarnok előtt álltak, hanem az antikvárium saját hátsó udvarán.
A bolt újonnan kinevezett, fiatal üzletvezetője lépett a kocsihoz, és elégedetten csettintett.
– Remek! Pontosan ezek hiányoztak az új akcióhoz. Tegyék ki őket a bejárathoz egy táblával: „Ingyen elvihető – Önkéntes statiszták”.
A két mozdulatlan alakot egyetlen könnyed mozdulattal emelték ki a dobozból, s miközben az első járókelő kíváncsian megrángatta Henderson kabátujját, a távolból egy újabb szállítószalag fémes nyikorgása visszhangzott.